Szeptember elseje csütörtök 4.30...
Zabszem azon a bizonyos helyen... izgalommal félelemmel teli vegyes várakozás.
Annyira de annyira vártam, hogy jöjjek mégis annyira féltem tőle! :)
Össze pakoltam a fél lakást és a fél életem..., első és legfontosabb kérdés be fér e minden a kocsiba?
Magamban már elkezdtem dominózni, mi maradhat esetleg itthon...
Öcsém és a sógornőm jöttek értem, finoman szólva sokkot kaptak mikor meglátták a sok holmit...
8-kor durván elindultunk, hátulra beépültem a dobozok közé és úton voltunk végre a nagy kaland felé.
Az úton különösebb dolog nem történt. Az első tévhitet itt szeretném eloszlatni az osztrák autópályák minőségét illetően..., meg sem közelíti a magyar autópályák minőségét. Egy szóval leírva iszonyatos.
Bécs után nem sokkal halk kopogást hallottunk az autóból, itt még nem nagyon foglalkoztunk vele, de erre később vissza térek.
Indulás után durván 3,5 óra múlva megérkeztünk új hazámba St. Pöltenbe. Picit,de tényleg csak picit eltévedtünk..., itt is ugyan az van mint Mo-n, ha a hülye külföldi nem érti mit mondunk elkezdünk kiabálni , hátha megérti. :)
Aztán egyszer csak megérkeztünk. Első látásra beleszerettem a Wihast-ba.
- A Wihast tulajdonképpen egy kollégium. Kicsit másabb mint a Campus Domus ami a fő kolija az iskolának,de én nagyon oda vagyok érte.
A személyzet kedves volt és segítőkész, hozzá vannak már szokva, a nemzetköziséghez. :)
Egyébként maga a Wihast egy viszonylag új épület, 2006-ban épült.
Mindenért kaukciót kell fizetni...kicsit nevetséges szerintem, de itt ez a szokás... a lakásra durván egy havi kaukciót kértek, a különböző kulcsokra és egyebekre közel 200-at... Tehát kezdőtőke mindenképp kell.
Kellemes meglepetés tárult elém mikor kinyitottam az ajtót, mert nem egy szobát kaptam közös fürdővel a folyosó végén, hanem egy kis lakást.
Kb 12 nm-es világos szoba, egy szép nagy fürdő, tusolóval és két mosdóval, külön wc és konyha. Plusz van még egy szoba, ahova gyanítom előbb-utóbb lakótársat kapok. Remélem szintén a Kodolányiról érkező Anikó lesz az! Szóval teljesen szuper kis helyem van.
A környék már viszonylag külvárosi résznek számít, de mindamellett, hogy rengeteg török ember lakik itt ez a tanulónegyed is, mert kb 5 perc sétára van az egyetem.
Egyetlen negatívumot tudnék felhozni csak,de csak ha nagyon muszáj, mert engem egyáltalán nem zavar, mégpedig az, hogy nem hogy itt jár el mögöttünk a vonat. Pestről jött lánynak mit számít egy kis vonat? :D
A kis családom egészen szombatig itt maradt velem. A kutya nem szól hozzánk! Úgy vannak vele, hogy a te lakásod, ha kifizetted csinálj amit akarsz a normális kereteken belül.
Másnap pénteken felfedeztük a város, ami mint kiderült nem is olyan kicsi. ...és végre elfogyaszthattam az első minőségi sörömet! :) Turistáskodtunk, vásárolgattunk kószáltunk egész nap.
St.Pöltenről amit tudni érdemes,hogy 50.000-n laknak itt, 3 főiskola van, Alsó Ausztria fővárosa és állítólag a bor városa is, de erre még nem láttam bizonyítékot! :D
A város szlogenje: St.Pölten Európa közepe.
Szombaton a kiscsaládtól érzékeny búcsút vettem, (legalább is azt hittem) már már rám tört a ,,na most végleg egyedül maradtam" érzése. Aztán, hogy ne legyen minden szép és jó, felerősödött az említett kopogás az autón és úgy döntöttek szegénykéim mégse indulnak el! Ez szombaton kb 10 óra körül lehetett. Azt tudni kell, hogy itt minden nagyjából délben bezár..., vasárnap pedig ki sem nyit... Szóval elkezdődött a hajsza az autószervíz után.
Most kérek szépen mindenkit idegen országba SOHA DE SOHA ne vigyétek az autót szervízbe. Azzal kezdték, hogy csak az hogy megnézik az minimum 112 euró, ami kb 30 ezer forint... Én konkrétan sokkot kaptam. Hát még akkor mikor kiderült hogy a lengéscsillapító ment tönkre és nem tudják megcsinálni, de nyugodtan haza lehet vele vezetni Magyarországra!
Tehát konzekvencia levonva! Okos ember a más hibájából tanul! SOHA DE SOHA AUTÓ SZERVÍZ IDEGEN ORSZÁGBAN!
Szóval így ért véget a kis közös kaland és másnap kezdődött az enyém! :)
2011-09-04. Vasárnap
Szépen ahogy kell,elkezdtem belakni a kis lakást, mindennek megtaláltam a helyét a képeket láthatjátok a fészbukon. :)
A vásárnap gyakorlatilag végig izgulással telt a pakolás mellett, annyira izgultam mi lesz a suliban.
Biztos voltam benne, hogy semmit nem fogok érteni, és engem sem fog senki érteni....
Nem így lett! :)
Zabszem azon a bizonyos helyen... izgalommal félelemmel teli vegyes várakozás.
Annyira de annyira vártam, hogy jöjjek mégis annyira féltem tőle! :)
Össze pakoltam a fél lakást és a fél életem..., első és legfontosabb kérdés be fér e minden a kocsiba?
Magamban már elkezdtem dominózni, mi maradhat esetleg itthon...
Öcsém és a sógornőm jöttek értem, finoman szólva sokkot kaptak mikor meglátták a sok holmit...
8-kor durván elindultunk, hátulra beépültem a dobozok közé és úton voltunk végre a nagy kaland felé.
Az úton különösebb dolog nem történt. Az első tévhitet itt szeretném eloszlatni az osztrák autópályák minőségét illetően..., meg sem közelíti a magyar autópályák minőségét. Egy szóval leírva iszonyatos.
Bécs után nem sokkal halk kopogást hallottunk az autóból, itt még nem nagyon foglalkoztunk vele, de erre később vissza térek.
Indulás után durván 3,5 óra múlva megérkeztünk új hazámba St. Pöltenbe. Picit,de tényleg csak picit eltévedtünk..., itt is ugyan az van mint Mo-n, ha a hülye külföldi nem érti mit mondunk elkezdünk kiabálni , hátha megérti. :)
Aztán egyszer csak megérkeztünk. Első látásra beleszerettem a Wihast-ba.
- A Wihast tulajdonképpen egy kollégium. Kicsit másabb mint a Campus Domus ami a fő kolija az iskolának,de én nagyon oda vagyok érte.
A személyzet kedves volt és segítőkész, hozzá vannak már szokva, a nemzetköziséghez. :)
Egyébként maga a Wihast egy viszonylag új épület, 2006-ban épült.
Mindenért kaukciót kell fizetni...kicsit nevetséges szerintem, de itt ez a szokás... a lakásra durván egy havi kaukciót kértek, a különböző kulcsokra és egyebekre közel 200-at... Tehát kezdőtőke mindenképp kell.
Kellemes meglepetés tárult elém mikor kinyitottam az ajtót, mert nem egy szobát kaptam közös fürdővel a folyosó végén, hanem egy kis lakást.
Kb 12 nm-es világos szoba, egy szép nagy fürdő, tusolóval és két mosdóval, külön wc és konyha. Plusz van még egy szoba, ahova gyanítom előbb-utóbb lakótársat kapok. Remélem szintén a Kodolányiról érkező Anikó lesz az! Szóval teljesen szuper kis helyem van.
A környék már viszonylag külvárosi résznek számít, de mindamellett, hogy rengeteg török ember lakik itt ez a tanulónegyed is, mert kb 5 perc sétára van az egyetem.
Egyetlen negatívumot tudnék felhozni csak,de csak ha nagyon muszáj, mert engem egyáltalán nem zavar, mégpedig az, hogy nem hogy itt jár el mögöttünk a vonat. Pestről jött lánynak mit számít egy kis vonat? :D
A kis családom egészen szombatig itt maradt velem. A kutya nem szól hozzánk! Úgy vannak vele, hogy a te lakásod, ha kifizetted csinálj amit akarsz a normális kereteken belül.
Másnap pénteken felfedeztük a város, ami mint kiderült nem is olyan kicsi. ...és végre elfogyaszthattam az első minőségi sörömet! :) Turistáskodtunk, vásárolgattunk kószáltunk egész nap.
St.Pöltenről amit tudni érdemes,hogy 50.000-n laknak itt, 3 főiskola van, Alsó Ausztria fővárosa és állítólag a bor városa is, de erre még nem láttam bizonyítékot! :D
A város szlogenje: St.Pölten Európa közepe.
Szombaton a kiscsaládtól érzékeny búcsút vettem, (legalább is azt hittem) már már rám tört a ,,na most végleg egyedül maradtam" érzése. Aztán, hogy ne legyen minden szép és jó, felerősödött az említett kopogás az autón és úgy döntöttek szegénykéim mégse indulnak el! Ez szombaton kb 10 óra körül lehetett. Azt tudni kell, hogy itt minden nagyjából délben bezár..., vasárnap pedig ki sem nyit... Szóval elkezdődött a hajsza az autószervíz után.
Most kérek szépen mindenkit idegen országba SOHA DE SOHA ne vigyétek az autót szervízbe. Azzal kezdték, hogy csak az hogy megnézik az minimum 112 euró, ami kb 30 ezer forint... Én konkrétan sokkot kaptam. Hát még akkor mikor kiderült hogy a lengéscsillapító ment tönkre és nem tudják megcsinálni, de nyugodtan haza lehet vele vezetni Magyarországra!
Tehát konzekvencia levonva! Okos ember a más hibájából tanul! SOHA DE SOHA AUTÓ SZERVÍZ IDEGEN ORSZÁGBAN!
Szóval így ért véget a kis közös kaland és másnap kezdődött az enyém! :)
2011-09-04. Vasárnap
Szépen ahogy kell,elkezdtem belakni a kis lakást, mindennek megtaláltam a helyét a képeket láthatjátok a fészbukon. :)
A vásárnap gyakorlatilag végig izgulással telt a pakolás mellett, annyira izgultam mi lesz a suliban.
Biztos voltam benne, hogy semmit nem fogok érteni, és engem sem fog senki érteni....
Nem így lett! :)
Páran kértétek! Íme elkezdtem a blogot! :)
VálaszTörlésKövetelem a folytatást! :-)
VálaszTörlés