December van! De gyorsan eltelt az elmúlt három hónap! Már a Mikulás is elment... :) Hamarosan karácsony...
Nem tudom otthon milyen idő van, de itt nyoma sincs az igazi télnek. Még a hó sem sem esett. Minden reggel úgy kelek fel mielőtt kinéznék az ablakon, hogy na talán ma..., de egyenlőre csak a szürkeség fogad.
Hol is hagytam abba legutóbb? Ja tudom, vártam az én drága látogatóimat jöttek is mind a négyen egymást váltva... Egy gond volt ezzel csak..., hogy amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan mentek is. Nagyon jól éreztem magam, velük. Sőt bónuszként azon a héten még az öcsém is és a sógornőm is beugrott hozzám kicsit, Münchenbe menet. Valamit nagyon jól csinálok azt mondják a többiek... én nem haza megyek, hanem hozzám jönnek. :) Hát igen kérem szépen logisztika kérdése az egész. :)
Apropó hazamenetel... vagyis inkább honvágy. Majd két hónapig nem volt egy csepp honvágyam sem. Az érzés akkor tört rám először mikor álltam a pályaudvaron és vártam Olgát. A hangosbemondó pedig közölte, hogy Zug kommt aus Budapest Keleti pályaudvar. Na szóval itt mint akit elvágtak.... a Keleti Pu. említésétől még a szemem is könnybe szökött úgy rám tört a honvágy. Aztán később elgondolkoztam rajta, hogy a koszos büdös, lepratelep Keleti milyen érzéseket képes kiváltani az emberből...
Aztán azon a héten még 3-szor mentem a pályaudvarra, de az a bizonyos honvágy érzés végig cseszegetett belülről.
A november szépen lassan pötyögve eltelt... Különös dolgok nem történtek. Voltak kisebb nagyobb rendezvények, de semmi extra. Ez az Erasmus csapat aki most itt van a magyarok kivételével nem igazán party arcok. Nem is ez a jó kifejezés... inkább azt mondanám, hogy fogalmuk sincs hogyan kell bulizni. Unalmasak nagyon...., na de majd a következő szemeszter... jön majd a tavasz..., a lehetőségek... és a szakdolgozat leadás ideje! ;) :)
Egy két ,,említésre sem méltó" megmozdulás: Pokerparty... ahol az erőteljes Tequila behatásnak köszönhetően finoman szólva kifenekeltem mindenkit! :) Vittem a lóvét! :) Aztán volt Halloween party..., ami hát finoman szólva unalmas volt..., kareoke party ahol ültek körben az emberek, ének tánc semmi... Egyedül az Anikó tartotta a frontot, ő próbált meg színt vinni az estébe... több kevesebb sikerrel.
Hétfőn volt a fenyőfa díszítés a suliba..., ezt inkább nem kommentálom... vagy inkább mégis: unalmas, nulla. Ez a két szó jellemzi a legjobban.
Kedden ugye jött a Mikulás... na gondoltam a kezembe veszem a dolgokat. Szépen megleptem az én kis szűk csoportomat (a német órán) egy kis Mikulás ajándékkal. Volt is nagy meglepetés... :)
Aztán este hozzám is megérkezett az öreg szakállas... az ajtó előtt hagyott nekem egy kis ajándékot.... és egy kis cetlit amire az volt ráírva: a Mikulástól a Mikulásnak. Igazán meghatódtam :) Most már Mikulás is lettem. :) Igazából a célom a kis meglepivel az volt hogy az engem itt körülvevő ,,gyerekek" ne szenvedjenek hiányt mert nem találja a Miku őket otthon! :) De igazán jól esett, hogy egy kis időre ugyan, de felruháztak ezzel a szereppel. :)
Nemsokára itt a karácsony.... hát hogy őszinte legyek várom is és nem is. A kedvenc ünnepem (a szülinapom után) , de most először leszek egyedül... , vagyis ez így nem igaz, mert az orosz kislányokkal leszek, de akkor is biztos nagyon fura lesz.
A suliról. A csoporttársak hozzáállása nem nagyon változott, valahogy nem tudnak minket elfogadni. Közben kaptunk egy igazi vérszívó és kegyetlen tanárt és egy őrült szenvedélyes zsenit, akin egyszerűen látni, hogy imádja amit csinál. A jó hír az, hogy az előbbivel már csak a jövőhéten találkozunk utoljára, a rossz az, hogy addigra a teljes prezentációt el kell nekünk készíteni. Ha meglesz feltöltöm majd ide is hogy megnézhessétek.
Volt az iskolában nemrégiben Go International Nap. Azoknak a diákoknak akik szeretnének menni külföldre tanulni. Az volt a feladatunk, az Anikóval, hogy csináljunk egy prezentációt a Kodóról, a hallgatói életről Magyarországról, és Budapestről kb 10 szlájdban. Aztán ki kellett állnunk az iskola aulájába és várni az érdeklődőket. Halkan megsúgom, nem voltak... Végül is a prezit megcsináltam, Anikó meg bemutatta a ,,nagy,, közönségnek. Ezt már feltöltöttem ide a blogba a prezentációim fül alatt a linkre kattintva meg is tudjátok nézni.
Gondolkozott már valaki a továbbtanuláson? Esetleg mesterképzésre készül valaki felvételizni? Megmondom őszintén engem intenzíven foglalkoztat a gondolat. Azt tudom már régóta, hogy tovább akarok tanulni, csak még nem döntöttem el hova. Nekem a nagy álmom a Corvinus egyetem, de most úgy érzem a külföldi ausztriai továbbtanulás lehetősége is nyitva áll.
Gondolom észrevettétek, hogy megújult a blogom. Elég kezdő vagyok a blogolásban, de egy pár újítást elhelyeztem az oldalon.
Lehet lájkolni egy egy bejegyzést, vagy akár megosztani az oldalt, aztán feliratkozhattok rá (jelentsen ez bármit), sőt ami a legfontosabb megjegyzéseket is tehettek a leírtakhoz. Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérésem hozzátok. Ha van valami kérdésetek, nyugodtan írjatok, sőt kérlek titeket, hogy írjatok. Több kedvem lenne az íráshoz és gyakrabban tenném ha kapnék visszajelzéseket.
Lassan befejezem. jövök nemsokára.
Ölel, csókol Zsu
Nem tudom otthon milyen idő van, de itt nyoma sincs az igazi télnek. Még a hó sem sem esett. Minden reggel úgy kelek fel mielőtt kinéznék az ablakon, hogy na talán ma..., de egyenlőre csak a szürkeség fogad.
Hol is hagytam abba legutóbb? Ja tudom, vártam az én drága látogatóimat jöttek is mind a négyen egymást váltva... Egy gond volt ezzel csak..., hogy amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan mentek is. Nagyon jól éreztem magam, velük. Sőt bónuszként azon a héten még az öcsém is és a sógornőm is beugrott hozzám kicsit, Münchenbe menet. Valamit nagyon jól csinálok azt mondják a többiek... én nem haza megyek, hanem hozzám jönnek. :) Hát igen kérem szépen logisztika kérdése az egész. :)
Apropó hazamenetel... vagyis inkább honvágy. Majd két hónapig nem volt egy csepp honvágyam sem. Az érzés akkor tört rám először mikor álltam a pályaudvaron és vártam Olgát. A hangosbemondó pedig közölte, hogy Zug kommt aus Budapest Keleti pályaudvar. Na szóval itt mint akit elvágtak.... a Keleti Pu. említésétől még a szemem is könnybe szökött úgy rám tört a honvágy. Aztán később elgondolkoztam rajta, hogy a koszos büdös, lepratelep Keleti milyen érzéseket képes kiváltani az emberből...
Aztán azon a héten még 3-szor mentem a pályaudvarra, de az a bizonyos honvágy érzés végig cseszegetett belülről.
A november szépen lassan pötyögve eltelt... Különös dolgok nem történtek. Voltak kisebb nagyobb rendezvények, de semmi extra. Ez az Erasmus csapat aki most itt van a magyarok kivételével nem igazán party arcok. Nem is ez a jó kifejezés... inkább azt mondanám, hogy fogalmuk sincs hogyan kell bulizni. Unalmasak nagyon...., na de majd a következő szemeszter... jön majd a tavasz..., a lehetőségek... és a szakdolgozat leadás ideje! ;) :)
Egy két ,,említésre sem méltó" megmozdulás: Pokerparty... ahol az erőteljes Tequila behatásnak köszönhetően finoman szólva kifenekeltem mindenkit! :) Vittem a lóvét! :) Aztán volt Halloween party..., ami hát finoman szólva unalmas volt..., kareoke party ahol ültek körben az emberek, ének tánc semmi... Egyedül az Anikó tartotta a frontot, ő próbált meg színt vinni az estébe... több kevesebb sikerrel.
Hétfőn volt a fenyőfa díszítés a suliba..., ezt inkább nem kommentálom... vagy inkább mégis: unalmas, nulla. Ez a két szó jellemzi a legjobban.
Kedden ugye jött a Mikulás... na gondoltam a kezembe veszem a dolgokat. Szépen megleptem az én kis szűk csoportomat (a német órán) egy kis Mikulás ajándékkal. Volt is nagy meglepetés... :)
Aztán este hozzám is megérkezett az öreg szakállas... az ajtó előtt hagyott nekem egy kis ajándékot.... és egy kis cetlit amire az volt ráírva: a Mikulástól a Mikulásnak. Igazán meghatódtam :) Most már Mikulás is lettem. :) Igazából a célom a kis meglepivel az volt hogy az engem itt körülvevő ,,gyerekek" ne szenvedjenek hiányt mert nem találja a Miku őket otthon! :) De igazán jól esett, hogy egy kis időre ugyan, de felruháztak ezzel a szereppel. :)
Nemsokára itt a karácsony.... hát hogy őszinte legyek várom is és nem is. A kedvenc ünnepem (a szülinapom után) , de most először leszek egyedül... , vagyis ez így nem igaz, mert az orosz kislányokkal leszek, de akkor is biztos nagyon fura lesz.
A suliról. A csoporttársak hozzáállása nem nagyon változott, valahogy nem tudnak minket elfogadni. Közben kaptunk egy igazi vérszívó és kegyetlen tanárt és egy őrült szenvedélyes zsenit, akin egyszerűen látni, hogy imádja amit csinál. A jó hír az, hogy az előbbivel már csak a jövőhéten találkozunk utoljára, a rossz az, hogy addigra a teljes prezentációt el kell nekünk készíteni. Ha meglesz feltöltöm majd ide is hogy megnézhessétek.
Volt az iskolában nemrégiben Go International Nap. Azoknak a diákoknak akik szeretnének menni külföldre tanulni. Az volt a feladatunk, az Anikóval, hogy csináljunk egy prezentációt a Kodóról, a hallgatói életről Magyarországról, és Budapestről kb 10 szlájdban. Aztán ki kellett állnunk az iskola aulájába és várni az érdeklődőket. Halkan megsúgom, nem voltak... Végül is a prezit megcsináltam, Anikó meg bemutatta a ,,nagy,, közönségnek. Ezt már feltöltöttem ide a blogba a prezentációim fül alatt a linkre kattintva meg is tudjátok nézni.
Gondolkozott már valaki a továbbtanuláson? Esetleg mesterképzésre készül valaki felvételizni? Megmondom őszintén engem intenzíven foglalkoztat a gondolat. Azt tudom már régóta, hogy tovább akarok tanulni, csak még nem döntöttem el hova. Nekem a nagy álmom a Corvinus egyetem, de most úgy érzem a külföldi ausztriai továbbtanulás lehetősége is nyitva áll.
Gondolom észrevettétek, hogy megújult a blogom. Elég kezdő vagyok a blogolásban, de egy pár újítást elhelyeztem az oldalon.
Lehet lájkolni egy egy bejegyzést, vagy akár megosztani az oldalt, aztán feliratkozhattok rá (jelentsen ez bármit), sőt ami a legfontosabb megjegyzéseket is tehettek a leírtakhoz. Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérésem hozzátok. Ha van valami kérdésetek, nyugodtan írjatok, sőt kérlek titeket, hogy írjatok. Több kedvem lenne az íráshoz és gyakrabban tenném ha kapnék visszajelzéseket.
Lassan befejezem. jövök nemsokára.
Ölel, csókol Zsu
<3
VálaszTörlés